Szomorú szívvel búcsúzunk a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat egykori (1995-2000) elnökétől, Benkő Loránd akadémikustól. Emlékét szeretettel megőrizzük! 

In Memoriam Benkő Loránd!

Tisztelt Gyászoló Család! Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!

 A Roosevelt téri akadémiai palotán hideg szél lengeti a fekete zászlót. Gyászolunk. Benkő Loránd akadémikust gyászolja a család, a barátok sokasága, a Magyar Tudományos Akadémia, a magyar tudóstársadalom, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöksége és tagsága, és Erdélyország apraja-nagyja. De gyászolják a magyar ajkúak szerte a világon, mert elment a Mester, aki életművével, az anyanyelvi kultúra ápolásával szolgálta a 15 milliós magyar kultúrnemzetet. Igen, Benkő Loránd a hazát szolgálta, szó szerint is, hiszen Márai Sándor szerint: „Az ország, a nép még nem haza. A tényekből – az országból, a népből – akkor lesz haza, ha az anyanyelv nevet ad a tényeknek.” „Nincs más haza csak az anyanyelv.” És most, Benkő Loránd, aki nyelvész volt, az édes anyanyelv fejlődésének pótolhatatlan kutatója, a szép magyar szavak ápolója nincs többé köztünk.

Tudom, az élet természetes ősi rendje, hogy a gyermek a szüleit, a tanítvány a mesterét, a fiatalabb az idősebbet temeti el. Tudom azt is, hogy életünk végessége adja meg egyben életünk értékét is.

Goethe szavaival fogalmazva:

„Az örök láng ég, futva, küzdve,

mert minden csak megsemmisülve

őrizheti meg életét.”

Benkő Loránd tisztában volt a Kolozsvári Református Teológia szószéke felett álló mondat ‒ ”Verbum caro factum est” ‒ „az ige testté lőn” jelentőségével, és életében azonosította Reményik Sándor hasonló című versének mindmáig érvényes üzenetével, amely a Kárpát-medence minden magyarjára érvényes.

„Örök dolgokra szegeztem szemem
Szemben a lassan gyilkoló idővel,
Lehajtott fejjel és fölemelt fővel.
Ha néha-néha megszűntünk remélni,
Hogy énekeljük egykor: "Isten áldd meg.."

Szerencsés ember volt: sokan szerették. Általa imádott családtagjain kívül tovább él a barátok és azok emlékezetében is, akik tisztelték, tovább él tudományos munkáiban, a tankönyvek lapjain. Rá érvényes a latin mondás, "non omnis moriar", azaz nem hal meg teljesen. Nem halhat meg, mivel tudományos munkássága a magyar és nemzetközi irodalom szerves részévé vált.

Búcsúzom én is Tőled, akitől a TIT elnöki székét vettem át, amit Te viszont Szentágothai Jánostól kaptál e fontos feladat elvégzésére.

Köszönöm jó tanácsodat, amit az átadás alkalmával mondtál: „tudásunkat az emberekkel kell megosztani, magyarul és szépen”.

Köszönöm Neked, hogy bátorítólag mellém álltál, amikor még bennem viaskodott a félsz, vajon mit fognak Bukarestben a Román Tudományos Akadémia székházában szólni, amikor előadásomban, Székelyföld területi autonómiáját mint követelést fogom elmondom. Mai napig emlékszem azt mondtad: a gondolatok hiányánál nagyobb bűn, ha valaki azok megléte esetén, akárcsak kényelemből is, de nem váltja azokat szavakra. Te voltál, testvéreddel, Samuval egyetemben, akik felhívták, mint az akadémia elnökének ‒ figyelmemet Széchenyi és Erdély, Kolozsvár kapcsolatára. Te voltál, aki a TIT elnökeként a Magyar Nyelv Hete alkalmával 2000. április 11-én Debrecenben az ünnepi ülést megnyitottad. És te voltál, aki először (és azóta is egyedüliként) megkérted az ország miniszterelnökét, Orbán Viktort, hogy az ünnepi eseményt köszöntse.

Ha valakit  úgy szerettünk és tiszteltünk, mint Téged, akkor nem hallgathatunk csak a sok ezer éves empíria és a józan ész szavára „hic et nunc”. Üresen kongó, prózai csengésű szavak ezek. E nehéz percekben merítsünk inkább mindannyian biztatást és támogatást Illyés Gyula üzenetéből:

„Nem a föld s az idő

neki a temető:

Szívünk, agyunk.

Itt, s odaát.

Mi felelünk azért:

Megél-e, ahogy élt?

S mint él tovább.”

Benkő akadémikus kedves alakját, halk szavát őrizze meg hát szívünk. Őrizze meg őt, aki a szép magyar szavakat adta ajkunkra. Őt, aki a rész és egész ellentmondásában mindig az egészre gondolt, a magyar kultúrnemzetre, amelybe Te minden magyar ajkút beleértettél.

Tisztelt Gyászoló Család!

Benkő Loránd csodálatos egyéniségét, jóságát, humánumát etalonként zárja magába agyunk.

Takarja őt védőn az a föld, amelyből vétetett, amelyhez ragaszkodott, s amely iránt elkötelezte magát.

Emlékét csodálattal és szeretettel őrizzük meg. Sokan vagyunk, akik hisszük, Veled egyetemben, Loránd: Találkozunk! Nyugodj békében!

 

Vizi E. Szilveszter

a Magyar Tudományos Akadémia előző elnöke

a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat testületei

Elnökség

Etikai Bizottság

Ellenőrző és Számvizsgáló Bizottság

 

 

  Elnökség

Elnök: Dr. Vizi E. Szilveszter akadémikus
 

Alelnökök:

Dr. Falus András akadémikus

Dr. Tőkéczki László, a Valóság főszerkesztője