Uránia Csillagvizsgáló

Az Uránia Csillagvizsgáló története

 

1945 tavaszán Magyarországon véget értek a harcok, de az ország kétszeresen kifosztva, félig romokban hevert. Álmodozónak kellett lenni ahhoz, hogy az éppen csak ocsúdó, először a legszükségesebbeket újjáépítő Magyarországon nem csak egy önálló csillagászati egyesületről, de emellett még egy, a nagyközönség és az amatőrök érdeklődését szolgáló nyilvános bemutató csillagvizsgálóról készítsen terveket. Az álmodozó Kulin Györgynek és a korábban köréje csoportosult lelkes amatőröknek ez mégis sikerült. Idézzük a szavait:
„Még romokban hevert a város, amikor már jártam a Gellérthegy környékét, hogy alkalmas helyet találjak a megálmodott Bemutató Csillagvizsgáló számára. Így jutottam el a Sánc utcába, ahol megtaláltam a romos 3/b. sz.házat. Gazdátlan volt, mert tulajdonosa bombatámadás áldozata lett. A házat az Egyetem örökölte és jogilag a [Kultusz-] Minisztériumhoz tartozott, s ekkor Ortutay Gyula, régi jó barátom volt a miniszter. Kérésemre átadta a házat az épülő Uránia számára, elvégezték a szükséges javításokat, és a felső szinten kiépítették a teraszt."
Az Uránia Bemutató Csillagvizsgáló megnyitását azonban megelőzte a Magyar Csillagászati Egyesület megalakulása. Ez 1947. augusztus 2-án történt meg. Az Uránia Bemutató Csillagvizsgáló a Szabadművelődési Tanács és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium támogatásával épült fel, de berendezéséről, fenntartásáról, működtetéséről már a Magyar Csillagászati Egyesületnek kellett gondoskodnia.
Az új csillagvizsgáló szervezése és vezetése, emellett az MCSE irányítása, egész embert, teljes elfoglaltságot kívánt. Kulin György válaszút elé került: tudományos munkáját folytassa-e, vagy a népszerűsítésnek, az amatőrmozgalomnak szentelje idejét, energiáját, tudását. Az utóbbit választotta. Ortutay miniszter közebenjárására 1947-ben csillagászati állásának terhére kinevezték a budapesti Uránia igazgatójává.
A budapesti Uránia műszereit, alighanem Ortutay miniszter közbenjárására, a Csillagvizsgáló Intézet biztosította. Ekkor került az Urániába a 20 cm átmérőjű (Ógyalláról származó) Heyde-refraktor és az egykori Nagy Károly-féle bicskei csillagvizsgáló 1845-ben készült 19 cm nyílású Plössl-gyártmányú refraktora, számos kisebb eszközzel egyetemben.
A távcsövek védelme kezdetben bizony gyatra volt: a nagy méretű (3 m csőhosszúságú) Heyde-refraktor eleinte vitorlavászon takaró óvta, a kisebbik műszer fölé lécekből és kátránypapírral borított falemezből gurítható bódét eszkábálta. Sok esetben kisebb műszereket is fel kellett állítani a nagyszámú érdeklődő kiszolgálására. Kulin gyakran egyik saját távcsövét bocsátotta rendelkezésre. Bár készültek különböző tervek a kupolára már a negyvenes évek végén, ezek nem valósultak meg. Az eltolható fabódé kevésnek bizonyult, mivel az erős viharok több ízben is felborították a Heyde-refraktort. A műszernek csodálatos módon nem esett komolyabb baja. A jelenlegi kupola, amely 1963-ban készült, végre megoldotta ezeket a problémákat.
A belső építkezést és a helyiségek berendezését az egyesületnek kellett megoldania. Az építkezéshez az Építési és Közmunkaügyi Minisztérium 20 000 Ft-tal, a főváros 5000 Ft-tal járult hozzá.(Akkoriban 300 Ft-ból meg lehetett élni.)
A szerényen berendezett, de nagy lelkesedéssel fölépített Uránia Bemutató Csillagvizsgálót a sajtó, a Főváros vezetőségének és a közintézmények képviselőinek mintegy száz főnyi képviselője és közel 200 egyesületi tag jelenlétében 1947. szeptember 22-én avatták fel. A siker óriási volt: a megnyitást követő héten 22 látogatócsoport jelentette be igényét a távcsöves bemutatásra, négyszáznál több résztvevővel. A megnyitás utáni 15 hónap alatt 12500 látogató kereste fel az Urániát.
Kulin György előtt az Uránia tervezgetésekor a múlt század végén létesített berlini Uránia Társaság és a nagyszerűen felszerelt Archenhold Csillagvizsgáló, nem utolsósorban pedig az 1910-ben felavatott bécsi Urania-kultúrpalota lebegett. A budapesti Uránia azonban több lett ezeknél. A magyarországi amatőrök klubjává, második otthonává vált.

 1949-ben, egy évvel a politikai „fordulat éve" után a magyar amatőrmozgalomban is gyökeres változások következtek. Az addig jól működő, töretlen fejlődést mutató Magyar Csillagászati Egyesület -de az ország majdnem minden társadalmi és civil szerveződése- a politikai harc áldozatává vált, és beolvadt a Természettudományi Társulatba. Az 1949. április 9-i közgyűlésen a kommunista hatalom nyomására, néhány vezető pozíciójú tag és az állam által a csillagászati ismeretterjesztésre egyedüliként kijelölt Természettudományi Társulatban működő vezető csillagász közreműködésével a Magyar Csillagászati Egyesület fuzionált a TTT-vel, és megszűnt önállóan létezni.
Kulin ennek az időszaknak a személyes vonatkozásaira a következőként emlékezett: „Amikor a Rákosi-korszakban elbocsátottak állásomból, írásaimat is felhasználtak ellenem. Addigi fizetésem egyharmadáért óraadói tanári állást vállaltam Újpesten." Azonban a kényszerből vállalt új munkahelyén sem hazudtolta meg önmagát: a Könyves Kálmán Gimnázium épületében csillagvizsgálót alapított.
Kulinnak Sztálin halála utáni enyhülés időszakában, 1954-ben volt ismét alkalma visszatérni az országos amatőrmozgalomba: az Uránia igazgatói posztjába történő visszahelyezése máig sokat emlegetett és sokszor idézett, igazi örömünnepe volt a hazai csillagászatbarátoknak.
'56 október vége és november eleje között szinte állandóan az Urániában tartózkodott, hogy „megvédje" attól, hogy ott esetleg forradalmárok vagy ÁVH-sok harcálláspontot építsenek ki.
A TTT időközben több név- és szervezeti változáson ment át. Az 50-es évek elejétől Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat (TTIT), majd Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) néven működött; a Csillagászati Szakosztály pedig rövid ideig Csillagászati és Matematikai, az űrkorszak kezdetétől pedig Csillagászati és Űrkutatási Szakosztály elnevezéssel végezte munkáját. 1963-64-ben egy igen ígéretes új szervezeti forma is létrejött -az MCSE után ismét egy igazi amatőrszerveződés bontogatta szárnyait. A Magyar Amatőrcsillagászok I. Országos Találkozójának javaslatai alapján, de ténylegesen csak az 1964-es II. Országos Találkozón, létrejött a Csillagászat Baráti Köre, a CSBK. Kulin György töltötte be az ügyvezető elnök szerepét, a szervezet titkára Bartha Lajos lett, míg Róka Gedeon vezetőségi tagként működött. Ponori Thewrewk Aurélt nevezték ki 1963-ban az Uránia igazgatóhelyettesének.
A Csillagászat Baráti Körének vezetőjét 1975-ben nyugdíjazták. Ekkortól a TIT tudományos tanácsadójaként és a CSBK örökös tiszteletbeli elnökeként működött, de a gyakorlatban pozíciója és befolyása jelentősen meggyengült a hazai amatőrtársadalomban. A mozgalom irányításában Kulin utódja Ponori Thewrewk Aurél lett. 1975-től kezdődően hat éven át látta el az Uránia Csillagvizsgáló igazgatói feladatait, illetve az 1977-ben a TIT központi intézményeként megnyitott Budapesti Planetárium vezetését; 1976-ban a Csillagászat Baráti Köre elnökének is megválasztották.
A CSBK lassú agóniáját és gyors összeomlását követően a hazai asztronómia, a csillagászati amatőrmozgalom aranykora 1989. február 19-én vette kezdetét - a rendszerváltás idején. Ekkor alakult meg a Magyar Csillagászati Egyesület újra. Kulin György 1989. április 22-én Budapesten bekövetkezett halála előtt, számára nyilvánvalóan elégtételt adva, még megélhette ezt a nagyszerű eseményt, sőt az egyes számú tagkönyv birtokosa lett.


Expedíciók:


* 1986-ban Kréta-szigetére a Halley-üstökös megfigyelésére.
* 1988-ban Egyiptomba Erathosztenész földkerületmérésének megismétlésére.
* 1990-ben Finnországba napfogyatkozás észlelésre

 

1987-ben a csillagászati programok szinten tartása mellett, választék- és minőségjavulással másfélszeresére növelte távcsőtermelését. 1988-ban új ismeretterjesztési formaként országos csillagászati távoktatási tanfolyamot indítottak mintegy 150 főnek. 1989-ben távcsőkölcsönzés indult az Urániában. 1990-től már ismeretterjesztő videókazettákat is kiadtak és árusítottak. 1992-ben továbbképzést tartottak tanároknak a földrajzi tanterv csillagászati részének elmélyítésére.